2 kicsi, és ami velük jár
2017.03.19.
2 fiam van. A 3,5 éves Lukács, és a 2 éves Lázár. 17 hónap van közöttük. Sokan mondják, milyen bátrak vagyunk. Nem szoktam kijavítani őket, hogy inkább csak a védekezés nem működött tökéletesen és meglepett minket ketteske. Valljuk be, a bátor sokkal jobban hangzik!

Lukács igazi jóképű, és vagány srác. Beszólogat, kioszt seperc alatt. Hihetetlen szövege van. Társaságban visszahúzódó, és igazi mintagyerek. Itthon azért iszonyatosan makacs, akaratos. És teljesen irreális dolgokon képes totálisan kiakadni. Igen, ő simán állt májusban ordítva a teraszajtónál azért, mert kirakta a gumicsizmáját, és a Mikulás nem hozott bele ajándékot... Nála nem érzelmi hullámvölgyek vannak, sokkal inkább szakadékok, amikből nem is olyan egyszerű kihúzni. Igazi művészlélek, nagy rajzmester. Rengeteget énekel, és főleg saját költeményeket. Jelenleg katonának készül - vagyis miket beszélek, ő már katona! Erzsébet királynő feketekucsmás őrségének tagja, aki képes teljes díszöltözetben rezzenéstelen arccal menetelni a lakásban, karddal a vállán (köszönhetően a Londonban töltött egy évnek, amikor minden hétvégén őrségváltást kellett néznem vele).

Lázár meglepett rendesen, mikor bekopogtatott. De megérkezett, és tüneményes kissrác, el nem tudnám nélküle képzelni a családunkat! A születése óta ott van az a megmagyarázhatatlan huncut csillogás a szemében, amivel bármikor levesz a lábamról. Bújós, ölelgetős. Kópé. Szintén rajzmester (és festő - a gyerekszoba unalmasan fehér falát például gyönyörűen feldobta színes mintákkal, főleg a tenyérnyomatok tisztán kivehetőek). Ő a legnagyobb és leggyönyörűbb kék szemek tulajdonosa - és ezt képes a Shrek-cica módjára kihasználni minden egyes alkalommal, mikor csokit kunyerál. Vagy bármilyen más édességet. Vagy igazából bármilyen kaját. Mert egyfolytában eszik. Bármikor. Bármit.

Életem egyik legnagyobb kiváltsága és kihívása, hogy az ő anyukájuk lehetek. De mivel is jár ez? Összeszedtem öt főbb pontba:
1) Kevés alvás. Mikor azt mondom kevés, valójában NAGYON kevésre gondolok. Az elmúlt 3,5 évben összesen 6 éjszakát aludtam át (igen, számolom). És minden egyes alkalommal, mikor valamelyik anyuka közli, hogy az övé párhetes kora óta átalussza az éjszakát, elgondolkodom azon, hogy gyereket cserélek. Mondjuk csak éjszakára? Legalább az egyiket? (Ez nagyon hiteles tőlem, már attól készen voltam, hogy anyósomnál aludt a nagyobbik két éjszakát ...)
2) Sok kávé. Csak azt magyarázza már meg nekem valaki, hogy az általam elfogyasztott kávémennyiségtől miért a gyerekeim pörögnek fel?!
3) Végtelenített házimunka Szó szerint végtelen körforgás. Mire végre kimostál és kiteregettél, kezdheted a mosogatást, ha azzal is végre végzel, akkor pakolhatod el a milliónyi játékot, amit a házimunkád ideje alatt a gyerekeid szétrámoltak, és hopp, már megint tele a szennyestartó, pedig még a beszáradt ruhákat se szedted le a szárítóról. Egyszer mikor nővérem elvitte őket egy egész napra, kész lettem mindennel. Leültem, és komolyan azon gondolkoztam, most mihez kezdjek az életemmel. De megérkeztek a fiúk, és ez a probléma rögtön megoldódott. Bár tény, hogy amikor itt vannak, mindig akad segítség a teregetésnél, főzésnél, felmosásnál. És ez a segítség csak röpke 30 perccel növeli az átlagteljesítményemet!
4) Állandó társaság Igen, azzal, hogy anya lettem megszűntem egyedül lenni. Nem vagyok magányos, az biztos. Még a wc-n sem. Zuhanyzóban sem. Semmilyen élethelyzetben. Van több opció is. Vagy rádióként folyamatos háttérzajt biztosítanak az épp aktuális szituációdhoz, vagy big brother-es kameraként kíváncsiskodó tekintettel vizslatnak....
5) Nyilvános égés. Egész biztosan akkor jut eszükbe a legkínosabb kérdéseket feltenni, legarcpirítóbb dolgokat mondani, és legnagyobb hisztit levágni, mikor a legtöbben hallják őket. Hogy aztán a többiek jobb esetben vagy mosolyoghassanak, vagy szemrehányóan csóválhassák a fejüket, vagy a sorstársak együttérzően biccenthessenek a fejükkel. (-Anyaaaa! Annak a néninek szerinted van bögyörője?! - mivel egy hosszúhajú bácsi, így jó eséllyel van...)

És bár ez lehet nem tűnik túl vonzónak, én mégsem adnám soha semmiért. Mert sokkal több örömet okoz, mint amennyi energiát elvesz!
Hozzászólások