A négy gyerek mellett szabadúszóként dolgozom, az esetek nagyon nagy százalékában home office-olok, azaz otthonról tevékenykedem. Ezért sokan irigyelnek, mert a gyerekek mellett ideális megoldásnak tűnik. Ez így is van, hiszen hihetetlenül rugalmas az időbeosztásom, és ha a gyerek beteg, iskolai szünnap van, vagy bármi más váratlan dolog történik, én otthon tudok maradni. Van viszont ennek az életformának árnyoldala is, amit a külső szemlélő már nem igazán szokott látni.

A kicsi fiam nem bölcsis, még itthon van velem. És hát nem nagy alvó a drágám. Ami azt jelenti, korán kel, és délután sem alszik másfél óránál többet. Adja magát a helyzet ugye, hogy abban a másfél órában kitűnően lehet dolgozni (ami igaz is), de ebbe a rövidke időbe annyi mindent kell belepréselni! Például, ha a nap folyamán legalább egy étkezést egyedül, állandó felugrálás nélkül, az ételre odafigyelve szeretnék elkölteni. Vagy ha olyan telefonhívást kell lebonyolítanom, aminél kifejezetten fontos, hogy a gyerek ne visítson a háttérben. Másfél óra pedig borzasztó gyorsan elröppen. De nyilván van még 22 és fél óra a napból, amit így-úgy ki lehet használni.

Na, ekkor lép életbe az anyai kreativitás. (Innen üzenem a kreatív munkakörökre pályáztató cégeket, hogy (sok)gyerekes anyukák körében bogarásszanak!)
Mert mikor lehet még ellopni néhány percet egy levél megírására, egy bekezdés lefordítására, egy számla kiállítására, egy cikk megírására vagy egy szerződés átnézésére?
 

1. Például, azon ritka pillanatok egyikében, amikor a nagytesók eljátszanak a kicsivel. Igaz, lehet, hogy épp Batman-nek öltöztetik be, de ez eltarthat akár tíz percig is.
2. Vagy amikor a gyerek sütés után elkunyerálja a tálat kinyalni – újabb garantált tíz perc.
3. Amikor sorba állítja a kisautóit, és a ház összes zugát felkutatja még egy kisautóért.
4. Amikor előkapok egy (anya által okosan jó előre elpakolt) dobozt rég nem látott érdekes kacatokkal. Bocsánat. Játékokkal.
5. Amikor egy szál gatyában berakom a kádba egy kis festék, néhány ecset és pár műanyag játék társaságában.
6. Amikor akadálypályát építünk a nappaliban, és a versenykört legalább hússzor le kell futni.
7. Amikor jó idő esetén kimegyünk a kertbe és kap egy vödör színes krétát. Vagy egy hangyabolyt talál. Vagy három katicát. Tulajdonképpen bármit, amit meg lehet vizsgálni, szét lehet szedni.

Szoktam kapcsolni mesét, vagy dalokat is a tévében. A YouTube tele van szuper, tényleg kicsiknek való rövid szösszenetekkel. Szakmai ártalom (eredetileg angoltanár vagyok), de muszáj elmondanom, hogy mivel a srácok ilyenkor általában angol dalokat, meséket néznek, rengeteg szót és kifejezést felszednek így.

És mielőtt beindulna a felhördülés, igen, szokott olyan lenni (mégpedig napi szinten!), amikor elpakolok minden munkát, és csak és kizárólag a gyerekeimre figyelek.



De ha már úgy hozta a sors, hogy nem él együtt több generáció, nincs segítség, akire rá tudnám bízni a gyerekeket, és muszáj dolgoznom is, akkor bizony kompromisszumokat kell kötni. Megpróbálok minél rugalmasabb lenni, de persze nem jön ki mindig jól a lépés. Ettől függetlenül minden nap úgy állok neki a karrier-család kérdésnek, hogy a káposzta is megmaradjon meg a kecske is jóllakjon. Hol ez sikerül, hol az.
 

 
​