Azért is volt olyan nagy sokk számunkra az ovikezdés, mert a két nagyobbik lányom nem járt bölcsibe, mindketten hároméves korukig ülhettek anya szoknyáján. Azoknak a gyerekeknek, akik bölcsiből mennek oviba, annyiban könnyebb, hogy már ismerik a dörgést, tudják, milyen az, amikor közösségbe kell menni minden reggel.
 
Nagyban múlik persze a beszoktatás könnymennyisége azon is, hogy milyen személyiség az a gyerek. Nálunk a lányok nem törtek össze attól, hogy oviba kell menni, egész jól működött a beszoktatás, hogy fél napot ott ültem, ebéd után hazavittem őket az első héten, majd már ők maguk kérték, hogy ott szeretnének aludni. Voltak persze krokodilkönnyek, de talán engem jobban megviselt az ovikezdés, mint őket.
 
Zavart, hogy nem tudom minden percben, mit csinálnak, hiszen előtte 5 évem arról szólt, hogy velem voltak egész nap. Féltettem őket, mert természetesen teljesen biztos voltam benne, hogy én vagyok az egyedüli széles e világon, aki meg tudja védeni őket a rájuk leselkedő halálos veszélyektől. De két hónap alatt én is teljesen beszoktam, láttam, hogy életben és jól tartják őket, rendben vannak, szeretik az óvó néniket.
 
Jövőre pedig ovis lesz a legkisebb lányom is, de vele már sokkal okosabban tudom csinálni a beszoktatást, valószínűleg nem fogom telezokogni a párnámat, mint a nagyoknál. Tanultam a saját hibáimból és a következő tanácsokat mondanám azoknak az anyukáknak, akik még az első gyermek ovikezdése előtt állnak, hogy minél kevesebb bőgéssel ússzák meg a beszoktatást.
 

Az ovi olyan, mint bármelyik napi rutin, amit ki kellett alakítani a gyereknél. Nem tetszett neki az sem, hogy este le kell feküdni aludni, de kitartó munkával elérted nála, hogy mégis aludjon minden éjjel. Ugyanígy kell tenni az ovibajárással is. Úgy tudod a saját helyzetedet megkönnyíteni, ha tartod magad pár alapaszabályhoz:
 

• Menjen ugyanazzal a szülővel, ugyanazon az útvonalon oviba az első időszakban.
• A búcsúzásnál legyen egy saját szertartásotok, ne hagyd, hogy elnyújtsa.
• Mindig mondd meg neki, mikor mész érte és persze tartsd is magad ehhez.

 

Feltéve persze, hogy az a kedvenc játék nem egy félszoba-méretű teherautó. Kis ereklye legyen a gyereknél otthonról, amit tud szorongatni, ha bizonytalanul érezné magát. Sőt akár egy fénykép is lehet nála a családjáról, hogy tudja, lélekben vele vagytok ott is.
 

Úgy tűnhet, hogy jó ötlet szó nélkül kilopakodni a teremből, amikor nem figyel, csak az a baj, hogy megijesztheted vele a gyereket. Egyszer csak hirtelen eltűnni nem túl szép dolog. A legjobb megoldás az, hogy amíg bent ülsz a csoportszobában, addig nem játszol a gyerekkel, csak biztos pontként ott vagy, de mindig elküldöd játszani a többiekkel, majd amikor menned kell, akkor szépen elköszönsz tőle a kis szertartással, amit kitaláltatok magatoknak. Nem baj, ha kicsit sír, amint kilépsz az ajtón, két percbe sem telik és máris boldogan merül majd a játékba.