Alapvetően vidám és optimista nőnek gondolom magam, ezért nem agyalok azon, hogy mi volt az, amiről azt gondoltam, hogy sosem leszek rá képes és aztán mégis: YES, I CAN! Egy dolgot kivéve: a válásomat. Azt a válást, amiről sosem gondoltam volna, hogy bekövetkezik.
Azt a válást, amit adott esetben egy vagy több gyerekkel/kamasszal kell végigvinni. Akinek a kamaszévei (ahogyan neked a negyvenen innen vagy túl éveid) soha nem térnek vissza, maximum felnőtt korában a rémálmaiban. Feltéve ha rémálommá teszed azt számára.
 
A gyereknek a kamaszévei, neked a negyvenes éveid következnek vagy éppen zajlanak.


Innen szép nyerni. Ebből kell főznöd. Ebből kell felállnod, mi több: megújulnod. És ez nem lehetetlen. Na, ez volt az - így visszagondolva -, amiről kapásból nem hittem azt, hogy csípőből megoldom, mint a rántást a főzelékhez. (Mondjuk az sem volt egyszerű, de erről majd a következő héten írok.)
Rájöttem ugyanis - persze segítséggel, amit a barátaimtól kaptam, akik között hála az égnek vannak szakemberek is, ilyen például Dr. Gyurkó Szilvia, akinek a könyvét ajánlom minden válni készülő szülőnek. Szóval rájöttem, ahhoz, hogy egy válás alatt ne legyenek sokkal nehezebb napjai egy kamasznak, mint egyébként "normális körülmények" között, ahhoz egyetlen egy dologra van szüksége: arra, hogy a szülei (most éppen az anyja) a férfi-nő kapcsolatukban beállt sokkos állapotot teljesen külön kezeljék a gyerekeikkel való kapcsolatuktól.
 
Egész pontosan arra, hogy te, aki most olvasod ezt a cikket, elfogadd azt a helyzetet ami történik veled, és a nőként megélt nehézségeidet (nem szeret/én sem szeretem, sosem szeretett/sosem szerettem, megcsalt/megcsaltam, kihasznált/kihasználtam, szarul nézek ki, nem kellek senkinek, minden férfi egy szemétláda) ne keverd össze a kamasz életével. Mert az előzőekben felsoroltak egyikéért sem a kamasz gyerek a felelős.
 
Ahhoz nem kell pszichológusnak lenni, hogy megértsd: a saját problémáid sosem oldódnak meg azzal, ha belekevered a gyereket a játszmáitokba. A játszmáidba.
Az új időszámítás akkor kezdődik, amikor arról beszélsz és gondolkodsz ami a valóság, és nem arról, ami a legkönnyebb ebben a helyzetben: sajnáltatni magad, hogy mennyire nehéz neked és az exed (aki nem mellesleg a szeretett gyereked apja!) mekkora szemét. Még akkor sem, ha egyébként tényleg egy szemétláda.
 
Szóval ezt biztosan nem gondoltam volna, hogy viszonylag rövid idő alatt megértem és feldolgozom a válásomat, hogy majd írok egyszer arról is, hogy nemcsak házasodni kell tudni, hanem elválni is. Ha esetleg éppen itt tartasz az életben, tudd: lélekben kicsit veled vagyok.