Az igazán jó anyák széles mosollyal az arcukon főznek együtt a gyerekeikkel, kicsit bohóckodnak a liszttel, dobálóznak a csokidarabokkal, és kacagnak bele a naplementébe közösen, amikor apa belovagol az ajtón. A mi családunkban a valóság kicsit máshogy néz ki, a következő lépéseken megyünk át, amikor együtt főzünk a gyerekeimmel.
 
1. Kinézek a netről egy fantasztikusnak tűnő receptet, amiért a gyerekeim is lelkesednek, ami fontos, mert így talán esznek is majd belőle.
 
2. A recept melletti képen épp egy család főz együtt, talpig fehérben, úgy mosolyogva egymásra, mintha lobotómiát végeztek volna rajtuk. Mi is ilyen boldogok leszünk, ha közösen készítjük el a vacsorát, alig várom.
 
3. Ahogy átnézem a spájzot, rájövök, hogy pont ehhez a recepthez nincs itthon meg minden hozzávaló, úgyhogy palacsinta lesz, már megint.
 
4. Szétszedem a veszekedő gyerekeimet, akik azon tépik egymást, hogy melyik pudingpor a finomabb. Igyekszem mosolyt erőltetni magamra, miközben elmagyarázom, hogy csúnya dolog valakit leidiótaszarfejezni. A boldog, családi főzés képe egy lépéssel messzebb kerül tőlem a fejemben.
 
5. Szürreális vitába bonyolódom a középső gyermekemmel, aki meg van győződve róla, hogy csirkéket gyilkol halomra, ha feltöri a tojást a sütihez. Inkább átadom a tojástörés lehetőségét a nagylányomnak.
 
6. Kiszedem a kétévesem szájából a tojáshéjdarabokat és fél kézzel rákeresek a Google-ban a szalmonella tüneteire.
 
7. Őrült büszke vagyok magamra, amiért megtanítottam egy olyan fontos dolgot a lányoknak, hogy hogyan mérjenek ki 2,5 bögre lisztet.
 
8. Beleegyezem, hogy a gyerek keverje a tésztát a robotgéppel, már majdnem felhőtlenül boldog mosoly játszik az ajkamon, amikor véletlenül megbillenti a tálat és a tészta nagyja a konyha kövén és az ott bámészkodó kétéves gyerekemen placcsan.
   
9. Lezuhanyzom és átöltöztetem a sokkot kapott, visító kétévest, majd felmosom a konyhát.
 
10. A gyerekek összevesznek azon, ki süti meg a tésztát. Végül mindketten beletesznek sikeresen egy merőkanálnyit a forró serpenyőbe úgy, hogy nem okoznak maradandó károsodást maguknak. Úgy érzem, ez anyaságom egyik csúcspontja.
 
11. A kétéves eltereli a figyelmemet, mert összebalhézik a macskával, mélységesen felháborodik, amiért a cica nem hagyja, hogy kitépje a farkát tőből. A vész elhárítása, a gyerek és a macska megnyugtatása túl sok időt vesz igénybe, gyanús füst kezd gomolyogni a konyhából.
12. Az elszenesedett palacsintát kikaparom a mosogatóba, miközben igyekszem gyerekbarát káromkodásokkal levezetni a feszültséget.
 
13. Kiterelek mindenkit abból az átkozott konyhából és befejezem egyedül azt az átkozott palacsintát négy perc alatt.
 
14. Ezután az ámokfutás után nem is értem, hogyan tűnhetett jó ötletnek két órával ezelőtt, hogy együtt készítsünk bármit a konyhában. Megfogadom, hogy soha többé nem csinálok ilyet együtt főzést.
 
15. Egy héttel később megismétlem az 1-14 lépést, mert valamiért mindig spontán amnéziám lesz az ilyen esetek után.