Le merem fogadni, hogy ilyen címmel minden kisgyerekes szülőnek az a kép ugrik be először, amikor a tündéri kis csemetéje nyakig lisztesen, csupa jó szándékkal segít a konyhában, aminek az eredménye az, hogy kanálszámra lehet vakarni a tésztát/zöldséget/lekvárt/kiöntött kotyvalékot a falról/ padlóról / konyhapultról (kívánt részek aláhúzandóak), és a főzés után minimum másfél óra visszavarázsolni a konyhát az eredeti állapotába. De olyan éééédes a gyerek, amikor így segít! No, igen, nekünk is megvannak ezek az emlékek, minden gyerekemmel végigjártam ezeket (viccet félretéve, igenis fontos) lépéseket.

Most mégis, a közös főzés egy másik oldaláról szeretnék írni. Ahogy a négy gyerekem személyisége is különböző, úgy az ízlésük is az. Az egyik húsimádó, a másik szinte a vega, a harmadik olyan édesszájú, mint Gombóc Artúr, a negyedik meg… hát a kicsinek meg még csak most kezd kialakulni az ízlésvilága. De nem lennék meglepve, ha vele majd egy negyedik irányvonal jelenne meg családunkban.



Nem tudom most az összes praktikát és konyhavezetési trükköt bemutatni nektek, de egy olyan cselre jöttem rá (teljesen véletlenül), amit szerintem mindenki ki tud próbálni otthon. Lusta vasárnapokon nagyon szeretünk főzőműsorokat nézegetni a tévében. Szerencsére már olyan sok gasztro-műsort kínálnak, hogy tényleg azt választ az ember, amit csak szeretne, nem kell a klasszikus magyar konyhábál leragadni. Az ilyen főzősműsoros alkalmakkor, a fiúk érdekes módon sokszor ott ragadnak velünk a tévé előtt, és közösen csodálkozunk rá, hogy kell rákot készíteni vagy mit esznek Indiában, Malajziában vagy épp a világ top éttermeiben. Nem mellékesen, szerintem nagyon fontos, hogy lássák a gyerekeim, mások hogyan és mit esznek, és csak azért mert mást (vagy másként) fogyasztanak, mint mi, még nem elítélendőek.

No, egy ilyen gasztro-délután alkalmával mondta azt az egyik fiam, hogy


 
Ez azért volt különösen érdekes, mert az adott étel olyan hozzávalókból állt, amiről álmomban nem gondoltam volna, hogy megennék a srácok. És láss csodát, elkészítettem, és mind megették. MEGETTÉK MINDANNYIAN! Akkor jöttem rá, tényleg milyen sokat számít, hogy mennyire gusztusosan tálalom az ételt, hogy odafigyelek arra, hogy új és érdekes kajákat is behozzak a családi menüsorba. És ha fanyalognának rá, csak annyit mondok,


És máris ledöntöttem az ellenkezés falát. Lehet, hogy csak egy kóstolás erejéig, de akkor is. Hiába no, a családi ebédeket is marketingelni kell