Anya áll este a konyhapult mellett, egyik kezével a vacsorát készíti, másik kezével a mosógépbe pakol be éppen, a harmadikkal pedig – ha lenne neki – akkor a tányérokat mosogatná szorgosan. Apa közben szereli a leszakadt szekrényajtót, amit már két hete megígért, de most végre van rá ideje és kedve is hozzá. Ekkor csoszog ki a szobájából a hirtelen nőni kezdő, lakli kamasz, kezében egy gyűrött füzettel.

Igen, a füzetben annak a házi feladatnak a leírása szerepel, amit egy hete adtak fel, holnap van a leadási határideje. A téma pedig nem más, mint a földigiliszták élete és munkássága, arról szerepel körmölt írással 24 kérdés. Anya kiakad, apa morog: „De miért csak most?” Szerszám, fakanál repül messzire, hisz ilyenkor mindent el kell dobni, muszáj megcsinálni a feladatot. Apa az interneten keresget, anya a könyveket bújja, hátha talál valami hasznos információt… A gyerek pedig csak nagyokat ásítozik, szidja az iskolát és mindent. A vacsora meg már rég kihűlt, mire anya beviszi a békésen alvó gyerek mellé a nehezen összehozott házit.

 

Ugye ismerős a jelenet? Szerintem minden családban előfordult ez már, nem is egyszer. Ilyenkor is felmerül a kérdés, hogy mi értelme van a házi feladatnak. Vekerdy tanár úr szerint nincs. Aki tudja a megoldási folyamatot, ő unni fogja; aki pedig nem tudja, nehogy gyakorolja, hisz rosszul fog berögzülni… És mennyire igaza van, teljes mértékben egyetértek vele. A gyerek 6-8 órát iskolában tölt, nem hiszem, hogy hatékony, ha még pár órát nyúzza otthon a tananyagot, és ezzel együtt a családot is.

Én hiszek abban, hogy olyan házi feladatokat kell adni, ami egy érdekes kutatómunka, saját témával, projektekkel. Mert abból lehet tanulni; van rá két hónap, hogy beossza az idejét a diák, és el is mélyedjen a témában. Még az is előfordulhat, hogy élvezni is fogja. Persze ez nem jelenti azt, hogy így nem fordul elő a fenti jelenet.

Viszont a reakció legyen más: a vacsora készüljön el, az ajtó kerüljön fel, a gyerek pedig vállalja a következményét a linkségének. Mert azt illik tudni, hogy ilyenkor a diák kap elégtelent és nem a szülő…