Annyira örülnék, és szívesen kipróbálnám egy hónapig, hogy milyen lenne az, amikor én rakom össze a középiskolás osztályom napjait, a saját elképzeléseim és meglátásaim szerint. Hát, most legalább gondolatban eljátszadozok ezzel, milyen lenne egy napjuk, ha én állíthatnám össze.

Az első rögtön az lenne, hogy a tanítás legkorábban 9 órakor kezdődne, hisz azt kutatások is bizonyítják, hogy ez lenne az ideális a korukbeli diákok számára. Az első órában az osztály együtt lenne, közösen indítva el a napot. Ez leginkább beszélgetéssel, játékokkal, közösségépítő gyakorlatokkal, kreatív feladatok közös megoldásával telne. Ez az osztály egészének és az egyéni igényeknek, fejlődésnek is nagyon hasznos lenne. Szabadon, de mégis szervezett körülmények között kezdheti közösen a napot, miközben mindenki tanulhat egy csomó mindent magáról, a másikról. Olyan jó lenne…

A nap hátralévő 4-5 órájában (mert 6 óránál semmiképpen sem tennék be nekik többet) már sokkal összetettebb lenne a beosztás. Mindenképpen beépítenék minimum egy óra mozgást, hisz fontos az esetlegesen felgyülemlett feszültségek levezetése, azt pedig mozgással lehet a leggyorsabban megtenni. A tanórák leginkább szabadon választható foglalkozások lennének. Egy adott időpontban lenne meghirdetve 6-8 különböző foglalkozás, ami közül ők maguk választhatnák ki, hogy melyikre mennek. Ezek a legkülönfélébbek lennének: vállalkozás, pszichológia, kommunikáció, tanulásmódszertan, önismeret, természettudományok, zene, stb. Reggelig tudnám sorolni, hogy milyen foglalkozásokat tudnék még betenni ebben a listába.

Természetesen ezek mellett pedig hangsúlyt fektetnék a matematika, az idegen nyelvek, a magyar és a történelem tanításra is. Ezeket azonban igyekeznék összevonva, egymással párhuzamosan tanítani, hogy minél komplexebb képet kapjanak a gyerekek. A szüneteket pedig játékokkal (pingpong, csocsó, billiárd, társasjátékok) vagy pedig babzsákokon fetrengve, beszélgetve tölthetnék el. Ezek legalább 15-20 percesek lennének, hogy legyen idő pihenésre, az egymással való szabad beszélgetésre, akár a hülyéskedésre.

Valahogy így képzelem el a saját osztályom napját abban az iskolában, amit én álmodtam meg. Talán egyszer meg is valósul… Én nagyon boldog lennék tőle!