Ha tehetném, így nézne ki a gyerekem egy iskolai napja
2017.12.04.
Erika Csupa szív magazin
Minden anya egy szuperhős. Sokkal több erő rejlik bennünk, mint azt gondolnánk magunkról.

A legelső dolog, ami erről a felvetésről eszembe jut, az az, hogy legalább egy órával később kezdődne a napja. Ideális esetben nem az ébresztőóra mondaná meg, mikor kell felébredni, hanem a gyerek bioritmusa. A négy fiam közül kettő igazi bagoly típus (ebből egy már iskolás), úgyhogy meglehetősen konfliktusosra sikerülnek a reggeleink. (Tudjátok, a bagoly éjjel van formában, reggel pedig passzív üzemmódban van, ellentétben a pacsirta típussal, aki már pirkadatkor zizeg.)

Szóval az egyik kisbaglyot már milliószorra nógatom, hogy keljen már, öltözzön már, reggelizzen már, szedje már össze magát, ő meg (a saját belső világa által vezérelve) legszívesebben csak aludna. És milyen igaza van! Én meg vehetem föl a mumus szerepét, hogy nyolcra mégiscsak az iskolába érjen. Szóval az tuti, hogy az ideális világban kilenc előtt nem kezdődne az iskola.

Aztán ha egyszer már ott van, olyan dolgokkal foglalkozna, ami érdekli őt. Igen, tudom, hogy (kézzel) írni, olvasni, számolni mindenkinek meg kell tanulnia alsóban, de nem mindegy, hogy ezt milyen úton érjük el. Idejétmúlt tankönyvekből, unalmas kötelező olvasmányokból, a világtól elrugaszkodott, mesterséges matekpéldákkal... vagy játékosan megközelítve, kortárs gyerekkönyvek által, a technológiát és az internetet segítségül hívva. Ha teszem azt a Minecraft a mindene, miért ne lehetne a matekot ebbe a játékba belecsempészni? Ha Harry Potter a nagy szerelem-könyv, miért ne lehetne annak segítségével tanulni a szövegértést és a nyelvtant?

Mindez persze nem lehetséges úgy, hogy harmincan vannak egy osztályban, úgyhogy sokkal kisebb iskolai csoportokat hoznék létre. Szerintem a kulcs a személyre szabott tanulásban van, mert így lehet igazán megőrizni a belső motivációt és a gyerek személyes fejlődéséhez a legoptimálisabban kijelölni a feladatokat. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a tanárnak van elég energiája és türelme mindenkire külön időt és figyelmet szentelni. Hát ezért lennének kis csoportok az én ideális iskolámban.

Sok lenne a szabad játék, sok lenne a kötetlen beszélgetés, sok lenne a mozgás. Alapvetően egyetértek a mindennapos testnevelés órák rendszerével, de az én ideális iskolámban a logisztikai lehetősége is meglenne ennek.

Az ebéd finom, egészséges és többféle lenne, hogy választhassanak a gyerekek. Szerintem így sokkal kevesebb is menne pocsékba, hiszen nem elé teszik az ételt (ez van, ezt kell enni), hanem lenne beleszólása, mit akar enni.

És végül, de nem utolsó sorban, nem lenne házi feladat! (https://www.tchibofamily.hu/cikkek/a-mumus-hazi-feladatrol.html) Ehelyett a gyerek délután együtt lehetne a családjával, vagy az idejét olyan hobbinak, sportnak, zenének szentelhetné, ami nincs benne az iskolai tananyagban, de érdekli őt. Vagy egyszerűen csak pihenhetne, játszhatna, álmodozhatna és aztán este úgy bújna ágyba, hogy várja a másnapi iskolát.

Idealista vagyok, tudom. De néha olyan jó eljátszani a gondolattal. Főleg, amikor a gyerekeim este fáradtan, elcsigázottan ülnek a házi feladat fölött, én meg próbálom tartani bennük a lelket.

Talán majd az unokáimnak realitás lesz az, ami a gyerekeimnek (és nekem) még csak álom.

Végül is, a remény hal meg utoljára, nemigaz?

 
Hozzászólások