Félni a szüléstől tök normális érzés, de elmúlik
2017.03.27.
Szilvi Anyapara
44 évesen hiszem azt, hogy nőként és anyaként két kamasz fiúval élni öröm és vidámság.
Amikor én szültem, akkor a barátnőim közül még senki nem szült. És nem volt ennyi tartalom az interneten vagy legalábbis ennyit biztos nem néztük, mint manapság. Mindösszesen egy könyv volt, amit minden szülésre készülő nő forgatott és mindenki valamelyik antikváriumban vette meg, mert hát pont 10 hónapig forgatta az előtte lévő kismama. Mert a terhesség 10 hónap és nem 9, erre a becsapásra is csak menetközben jöttem rá.
 
Amikor már a végét jártam, voltak olyan napok, hogy a nőket néztem az utcán, hogy „ő is megszült, ő is, ő is, hát akkor én is túlélem majd valahogy”. Ugyanezt éreztem amikor mentem a KRESZ vizsgára vezetni, hogy „ő is vezet autót, ő is (jesszus!), ő is, akkor nekem is sikerülni fog.” Szóval ha lehet tanácsot adni innen messziről, akkor azt mondom, hogy így érdemes hozzáállni a szüléshez.
 
Viccet félretéve, szerintem manapság sokkal több a stressz a szüléssel kapcsolatban, ami a sok-sok információnak köszönhető.

A legjobb tanács talán az, hogy bizonyos idő után (aki elég erős, az már a legelején) ki kell kapcsolni a külvilágot, a sok szakértőt (a legjobbak azok, akik még nem szültek, de elképesztő sztorikat tudnak!) és csak magadra és a párodra koncentrálni.

Akik a számok emberei, azoknak érdemes statisztikákat böngészni, hogy a természetes szülések általában simán zajlanak. Akik inkább a lelki tényezőket tartják szem előtt, azoknak annyi, hogy intenzív a szülés, de egyszer vége van és az nagyon felszabadító érzés lesz. Akik nagyon félnek az ismeretlentől, azoknak az orvos és a szülésznő kikérdezése mellett érdemes egy vagy maximum két ismerőssel konzultálni, hogy náluk, hogy zajlott a szülés. Higgyétek el, hogy elegendő információval szolgál ennyi ember és nem kell tovább bonyolítani a történetet. Ha tehetitek, dolgozzatok minél tovább a szülés időpontjához képest, mert sokat segít (pláne, ha féltek tőle), hogy „elterelitek” a gondolataitokat.
 
Talán a legfontosabb mégis az (fenntartva a fentieket), hogy gondoljatok arra, hogy nagyon cuki gyermeketek lesz belátható időn belül… Aki újszülöttként übercuki, később megacuki, aztán kamaszkorban cuki és cuki. Eddig tudom a történetet, majd írjatok, hogy ti, hogy látjátok! :)
 
 
Hozzászólások