Már csak két és fél hónap és itt van a nyár. Lassan megtöltöttük az excel táblánkat, a ki-hova megy, mi hova megyünk, meg mi hova nem megyünk sorokkal. Hogy mennyire sok ez a két és fél hónap, meg más országokban ez sokkal jobb, mert kevesebb és különben is. Bezzeg régen, amikor a gyerek elment a nagyszülőkhöz vidékre egy hónapra. Persze.
 
Számolunk, osztunk-szorzunk, hogy akkor ez mennyire drága, és miért nem megy már el valamit dolgozni, persze mert fáradt és különben is. Otthon hagyjuk, mert dolgoznunk kell, és persze már tök nagy, azt csinál amit akar, de mégis most akkor mit csinál ez egész nap otthon egyedül és különben is.
 
Hello, szia mi volt ma veled, mit ettél, miért nem etted, megromlik, minek főztem és különben is.
Minek mész oda, kikkel találkozol, meddig maradsz, miért addig, miért nem beszélgetsz velem és különben is.
 
Kedves Mindannyian, akik kamasz gyerekekkel éltek!
Ránézésre két és fél hónap nagyon hosszú idő, de ahhoz képest, hogy majdnem tíz hónap iskolaidő közé van préselve, nagyon kevés. Arra viszont bővel elég, hogy a fenti parázások helyett, az első napokban (amikor kialudhatta magát, és a semmittevés is megvolt egy-két napig) elmondjátok majd a kamasz gyerekeknek, hogy nektek is csak most süt a nap, nektek is most van este kilencig világos, és nektek is most lazább a munkahely, mert NYÁR van.
 
Nemcsak nekik van NYÁR, hanem az anyjuknak is. Emiatt segíteniük kell, emiatt együtt kell működniük. Emiatt ez egy „kölcsönös” nyár lesz. Emiatt majd mindenkinek jó lesz visszaemlékezni rá a hideg télben.