Kétszer lettem egyedülálló anya, most már három gyermeket nevelek egyedül, de egy pillanatra sem bántam meg, hogy így alakult.
 
Amikor legutóbb, a legkisebb lányom 8 hónapos korában döntöttem úgy, hogy inkább egyedül folytatom, mindenki kicsit megijedt, akinek elmondtam, mert hát ez biztos lehetetlen küldetés és mindmeghalunk férfi nélkül. Pedig megsúgom: nekem is és a lányoknak is így a jobb és ez volt a helyes döntés mindannyiunk lelki egészsége szempontjából.
 
Semmi tragikus - na jó, néha tragikomikus - nincs az életünkben, vicces káosz jellemez minket. Női uralom van, egy szem fiúként Tóbiás macskánk él velünk, de ő is eunuch, úgyhogy tiszteletbeli nőként kezeljük. Nincs szükségünk sajnálatra, nem sírom tele a párnámat, amiért nincs férjem és a lányok sem szenvednek semmiben sem hiányt, amiért nem él velünk az apukájuk. Az egyedülálló anyaság nem azt jelenti, hogy összedőlt az életem, hanem azt, hogy volt bátorságom kilépni a saját és gyerekeim érdekében egy rossz kapcsolatból. Ez egy olyan döntés volt, ami miatt azóta is felnézek magamra, és ezt várom el a környezetemtől is.
 
Az, hogy férfi nélkül kell sikeres, jólelkű és egészséges felnőtté nevelnem a lányaimat, egyáltalán nem lehetetlen feladat, csak egy olyan helyzet, amiben nagyon okosan kell helytállnom. Nem tolhatom át a felelősséget senki másra. Ha felébred éjszaka valamelyik gyerek, nincs kit oldalba bökni, hogy most ő a soros. Ha éhesek, nekem kell ételt keríteni. Ha elszakad a nadrágjuk, nekem kell venni újat. Ha elfogy a tej reggel hatkor, nekem kell megoldani a helyzetet. Ha szülői értekezlet van, nekem kell megjelennem. Mindig rajtam van a sor, de nem bánom.
 
Szeretem az egyedülálló anyaságban, hogy megtanultam időt hajlítani, az időbeosztás mesterévé váltam és olyan hatékony lettem, hogy néha én magam is elcsodálkozom magamon. Szeretem, hogy minden nap megbirkózom a leglehetetlenebb logisztikai feladatokkal is. Szeretem, hogy rájöttem, mennyivel többre vagyok képes, mint gondoltam magamról. Szeretem, hogy a lányok emiatt olyan önállóságot tanultak, ami nagy hasznukra lesz az életben. Szeretem, hogy kiderült, milyen sok igaz barát áll mellettem. Szeretem, hogy ráébresztett, hogy először nekem kell jól lennem ahhoz, hogy a gyerekeim is jól legyenek. Szeretem, hogy megtanított bánni a pénzzel. Szeretem, hogy átalakultak az elvárásaim és a legkisebb sikernek is tudok őrülni. Szeretem, hogy nem szól bele senki a döntéseimbe. Szeretem, hogy minden ölelés az enyém. Szeretem az egyedülálló anyaságomat.
 
És minden nap hátba veregetem magam, ha épségben, egészségesen, jóllakottan sikerül lefektetnem az összes csemetémet. Ha ez megvan, minden megvan.