Te jóságos ég! Még mindig élénken előttem van az a júliusi nap, amikor végre megvilágosodtam. Ahogy közeledett a nyár, és vele párhuzamosan a rettegett strandszezon, amikor ha tetszik, ha nem, bikinire kell vetkőznöm, hogy a gyerekeimet rendben kiterelgethessem a Balaton partjára, a gyomromat egyre inkább összeszorította a szégyen és a rettegés. Semmi kedvem nem fűlött hozzá, hogy hajadonkoromhoz képest erőst megváltozott anyutestemmel vonulgassak a plázson, vagy azzal töltsem a fél délelőttöt, hogy megpróbálok behúzott hassal üldögélni a fűben, miközben összeszűkült szemekkel őrzöm a vízben hancúrozó kölykeimet.

De mit volt mit tenni, a vakáció és vele együtt a hőguta a nyakunkba szakadt, én pedig ott álltam a révfülöpi öltözőben, mint reszketeg lábú, lámpalázas, sík ideg friss színész a premier előtti percekben, és undorkodva méregettem magam a fürdőruhámban. A hosszú tél alatt zöldesfehér bőrömet a hurkás hasamon, a kapaszkodóimat, a vigaszsütiktől vastag combjaimat, a striákat, a...
Nagy nehezen visszaszívtam az elkeseredettségtől kibuggyanó könnycseppeket a szemembe, a kidudorodó hasamat a gerincoszlopom felé, kár hogy a fenekemet nem tudtam sehogyse beljebb húzni, majd elszánt mozdulattal kiléptem a strandra. Cseppet sem lettem volna meglepődve, sőt, a lelkem mélyén azt hiszem számítottam is rá, hogy a strand közönsége egy emberként fog majd felhördülni, Baywatch kinézetű fiatalemberek és friss fruskák fognak majd ujjal mutogatni, vagy épp a markába kuncorászni elhasznált, narancsos, emitt dimbesdombos, amott megereszkedett anyutestem láttán.

De a nyilvános megszégyenítés – képzeld csak- teljességgel elmaradt! Sőt. Azt kell, hogy mondjam, hogy a kutyát nem érdekelte a jelenlétem. Nem akadtak meg rajtam kritikus tekintetek, nem kacsintottak össze a hátam mögött, egy fia ember nem sok, annyi sem hederített rám! Ezen felbátorodva aztán én is alaposabban körölnéztem, végigmustráltam a közönséget. És tudod, mire jöttem rá?

Hogy itt kérlek, senkinek az ég világon nincsen bikiniteste. Pontosabban mindenkinek az van, hiszen testük is volt, azon pedig bikini, vagy egyberészes, vagy fecske, szörfnadrág, esetleg karúszó és kacsás (vagy gyárilag beépített) úszógumi. Ám sehol nem voltak a magazinok által agyon sulykolt (és agyon photoshopolt) tökéletes testek. Hiszen minegyik felvonultatott korpusz így volt tökéletes, így volt életszerű és valódi.

Úgyhogy megkönnyebbülten lerogytam a strandszőnyegemre és boldogan átadtam magamat a könnyed, felszabadult napozásnak. A hasamat pedig még véletlenül sem húztam be.