Anyaa… van itthon valami kaja?! - avagy mennyit eszik egy kamasz gyerek
2017.03.15.
Szilvi Anyapara
44 évesen hiszem azt, hogy nőként és anyaként két kamasz fiúval élni öröm és vidámság.
Szerintem az anyákat két csoportba lehet osztani: az egyiknek sokat eszik a gyereke, a másiknak nem eszik sokat. Na, én az első csoporthoz tartozom. Félreértés ne essék: nincs ezzel bajom. Csak úgy szólok, ha valakinek épp mostanában lesz kamasz a fia (mert sokat evő lányról én még nem hallottam), akkor kezdjen el gyűjteni egy külön bankszámlára egy kis pénzt, mert hetente egy fél disznó biztos, hogy „befigyel”.
 
Reggeli: a reggelire egyél úgy, mint egy király témakör kipipálva. Félálomban is simán lecsúszik egy négytojásos rántotta, jókedvvel, bőséggel. És akkor felkel a kisebbik gyerek...benéz a hűtőbe és ásítva megkérdezi, hogy mit visz uzsonnára a suliba. Miután telepakoltam egy reklámszatyrot kajával (kis doboz, nagy doboz), elkezdhetem előkészíteni a vacsorát, illetve az edzés előtti uzsonnát, amit futva kapnak be a vacsora előtt. Ja, és mindennap eljárok ám dolgozni, tehát nem a konyhai tevékenység az egyetlen elfoglaltságom.
 
Mindez egyáltalán nem probléma, hiszen nincs is jobb egy (vagy kettő) egészséges, sportoló kamasz fiúnál! Az egyetlen problematika ebben a gépezetben (mert ugye nevezhetem ennek az üzemi konyhánkat otthon?), hogy hiába vásárolok be majdnem mindennap, akkor is mindig úgy érzem, hogy tök üres a hűtő! A napokban felvetettem, hogy lecserélhetnénk egy kisebbre, mert az önértékelésemet eléggé rombolja a kongó üresség.
 
Ráadásul naponta kb. kilencvenszer nyitják ki és néznek bele, anélkül, hogy bármit mondanának!

Ti is észrevettétek, hogy állandóan nyitogatják a hűtőt? Kinyit, benéz, bezár.


Ez valami ördögi kör. És közben kérdezgeti: mi van itthon? Van, amikor hazafelé rámtelefonál, hogy mi lesz a kaja? Hát mi vagyok én? Kukta? Vagy szakácsnő? Esetleg üzemi konyhafőnök?!
 
Persze van ennek jó oldala is: receptfotó mindig van a telefonomon, legalább öt. Lefotózom és elteszem, hogy a boltban úgy ne kelljen úgy sétálnom fel és alá, mint aki nem tudja, hogy mit főz… Az elmúlt két évben azért megadatott nekem egy-két zajos siker, és elkerült a gasztronómiai cunami, ami néha régebben végigsöpört nálunk. Egész komoly menüket prezentálok, például aki azóta ismert csak meg, nem is érti, hogy ki merészelt negatív kritikával illetni ezelőtt. De viccet félretéve: ha nem vagy sértődékeny, és fel mered tűrni az ingujjadat, akkor ez a konyhai performansz egész izgalmas is tud lenni.
 
Csak azt a fránya hűtőt ne nyitogatnák állandóan!


 
Hozzászólások