Pont olyan illúzió, mint a tökéletes anya képe a fejünkben, aki egyszerre képes karriert építeni töretlenül, mellette teljes erőbedobással babázni és szoptatni, ráadásul pedig szabadidejében kitakarítja a lakást padlástól a pincéig. A tökéletes anyának soha nincs szájszaga, a gyerekei pedig frissen vasalt ruhában járnak. Mivel ilyen anya nincs a világon, így a tökéletes nap sem létezik.
 
Abban az értelemben legalábbis csupán illúzió, ahogy a tökéletest elképzeljük. Ebben a fantáziában valószínűleg vastagon benne vannak a csöpögős amerikai filmek is, amiket néha elfelejtünk a helyükön kezelni. Elfelejtjük, hogy az nem a valóság. Nincs olyan, hogy anya kisimultan, talpig sminkben és frizurában felkel reggel, mosolyog a gyerekeire, miután éjjel felébresztették nyolcszor, és készít egy pompás reggelit a családnak. Ja, meg még ágyba viszi a kávét a férjének is, mert ennyire csodálatos asszony. A reggeli után mind felkerekednek és nagyot kirándulnak a közeli hegyekben, csakis organikus táplálékot vesznek magukhoz és egyik gyerek sem veri magát a földhöz, mert feltörte a szandál a lábát, vagy mert utálja a lucernacsírát, még akkor is, ha egészséges.
 
A tökéletes napban persze szerelem is van, és a férj-feleség tud időt szánni egymásra, nem csupán annyit morognak el az orruk alatt, hogy “énisszeretlekaludjálmár”, hanem házasságuk tizedik évében is forró szerelemmel szeretik egymást. Az ilyen tökéletes napon minden gyerek jól viselkedik, hallgat a szüleire, örül neki, hogy a világon van, és hálás mindenért, amit a szülők tesznek érte. Azt hiszem ez így elég is, hogy szemléltessem, hogy ez egy nem létező jelenség, mert az emberek - a gyerekek meg főleg - nem így működnek.
 

Viszont szubjektívan tökéletes nap már inkább létezhet. Például tökéletes számomra az a reggel, amikor egyik gyerekem sem visít fel legédesebb álmomból hét előtt. Tökéletes nap az, amikor el tudok úgy menni mind a hárommal valahova, ami mondjuk a lakásunktól messzebb van, mint egy kilométer, hogy egyik sem borul ki, nem akar mást, és alapvetően mindenki elégedett a programmal. Ez már ingoványos talaj, mert nehéz közös nevezőt találni egy 12, 10 és 2 éves gyereknél, de azért néha összejön. A tökéletes este pedig az, ha a kicsi elalszik egy szó reklamálás nélkül, a két nagy pedig örömmel nézi velem az esti filmet, miközben horgolom a takarómat. Másnak, egy kívülállónak, valószínűleg ez halálosan unalmas nap lenne, de nekem ilyen az, amikor tökéletesen klappol minden.