A gyerekek születése előtt kifejezetten szerettem figyelni a külsőmre. Soha nem az volt a fontos nekem, hogy márkás cuccaim legyenek, inkább arra gondolok, hogy ami rajtam van az finom és nőies legyen, a darabok harmonizáljanak egymással, mindig legyen valami oda illő kiegészítő rajtam.

Aztán ahogy születtek a gyerekek, az én életem pedig javarészt az iskola-óvoda-bolt-játszótér-otthon tengelyen mozgott, rájöttem, hogy mennyivel egyszerűbb kényelmes, strapabíró dolgokat fölvenni. Igénytelen sose voltam, de tény, hogy a kényelmes “anya-szerkók” átvették a ruhatáramban a főszerepet. De most komolyan, ki akarja kirittyenteni magát, mikor az első adandó alkalommal ha ölbe kapom a gyereket, a cipőjével vastag por/sár/hólé csíkot húz a combomon?! Minek hagyjam kiengedve a hosszú hajam, ha az egy éves rögtön belemar, meghúzza vagy épp borsópürét ken bele?! Mikor sminkeljek, mikor reggel arra sincs időm, hogy egy megfelelő vastagságú pulcsit előhúzzak? Így aztán a csini ruhák meg a kibontott haj maradtak azon kevés alkalmakra, amikor gyerek nélkül kellett valahova mennem. Akkor ismét előkerültek a fehér nadrágok, pántos ruhák, meg a magas sarkú cipők.
  Aztán egyszer, amikor kimenőnk volt a férjemmel és moziba készültünk, tényleg csinosan öltöztem föl. Körülbelül úgy, mint a gyerektelen időkben. Belenéztem a tükörbe, és jól esett, amit láttam. Nem másokért, magam miatt öltöztem ki. Aztán meglátott a nyolc éves fiam, és olyan őszintén csúszott ki a száján, hogy „Anya, de széééép vagy!”, hogy teljesen elolvadtam.

És akkor esett le, hogy nem csak magam miatt fontos, hogy nőként is és ne csak anyaként nézzek ki, hanem a fiaim miatt is. Mert így ivódik beléjük, milyen is a NŐ. Hogy néz ki, mennyire igényes a külsejére (meg persze a belsőjére is), mennyire tudja a külső megjelenésére is kivetíteni azt a nőiességet, ami belül lakozik.

Ott és akkor elhatároztam, hogy sokkal jobban fogok figyelni, mibe „csomagolom” magam. Még akkor is, ha a reggeli őrültekházába ez nehezen fér bele. Inkább tíz perccel korábban kelek föl, de szeretném, ha megint olyan nőiesnek érezném magam, mint régen és hogy ezt a fiaim is lássák rajtam.
​
És nem, nem csak magassarkúban lehet ezt a kisugárzást elérni. Megy ez úgy is, hogy az ember játszótér-kompatibilis marad. 
​