2017-ben anyaként az egyik legnagyobb kihívás - az információcunami
2017.02.23.
Erika Csupa szív magazin
Minden anya egy szuperhős. Sokkal több erő rejlik bennünk, mint azt gondolnánk magunkról.
Azt mondják a XXI. században az egyik legértékesebb dolog az információ. Lehet, hogy az egyik legértékesebb, de szerintem az egyik legösszezavaróbb is, hiszen olyan hihetetlen mennyiségű információ zúdul ránk nap mint nap, amit képtelenség feldolgozni. Pláne, ha egy átlagos anyáról van szó, azaz olyan anyáról, aki a legjobbat akarja a gyerekének, de nincsen mély szaktudása a gyógyászat, pedagógia, pszichológia, logopédia, vagy az élelmiszeripar terén.

Nos, én ilyen vagyok. Meg is jártam párszor, amikor utána akartam nézni valaminek és elvesztem az információk tengerében. Például, amikor fura piros kiütések jelentek meg a gyerekem bőrén. Az SZTK-s bőrgyógyász egyet mondott, a magán mást, a gyerekorvos egy harmadikat. Az interneten egymásnak homlokegyenest ellentmondó információkat olvastam, persze mind tudományosan alátámasztva. A szomszédasszony már tapasztalt ilyet a gyerekénél, esküdött a náluk bevált gyógymódra. A tévében elkaptam egy beszélgetést, ott meg egy harminckettedik megoldást javasoltak. És hogy még tetőzzék a bajt, elhangzott az is, hogy „ha az anyuka jót akar a gyerekének nem próbálkozik “ezzel meg azzal”. Az “ezzel meg azzal” történetesen az volt, amit az egyik magánorvos ajánlott. 

Én meg álltam középen, mint egy szűzlány és csak pislogtam, hogy akkor mégis kinek higgyek, mit csináljak?!


És ugyanez a forgatókönyv akkor is, amikor arról szeretnék informálódni, vajon iskolaérett-e a gyerekem vagy nem, kell-e neki gyógytorna vagy nem, tehéntejet igyon vagy szójatejet, aggódjak-e ha bizonyos korban még nem beszél, mászik, jár vagy nem, most akkor kell lázat csillapítani vagy nem.
És a sor a végtelenségig folytatható lenne. 

Rájöttem, hogy ha nem akarok meghülyülni, akkor ki kell találnom valamilyen stratégiát. 
És ki is találtam. Tulajdonképpen nem csináltam mást, mint a nagyanyáink ösztönös tanácsát követtem. Szépen türelmesen meghallgatok mindenkit, aztán egy nyugalmas öt percemben (amit igen nehéz találni, de elalvás előtt azért kerítek rá időt), megpróbálok a saját belső hangomra hallgatni. 
Mit az, amit az anyai ösztönöm súg?

És elfogadom, még akkor is, ha nem tudom tudományosan alátámasztani. Szerintem sok bölcsességet rejt egy anya lelke, sok ősi tudás lapul bennünk, és nem utolsó sorban, mégiscsak én ismerem a legjobban a saját gyerekemet. Lehet, hogy valami jól működik a szomszédasszony gyerekénél, de ő más mint az én gyerekem. 

Nincsenek egyengyerekek, ezért nincsenek egyenmegoldások sem. 


Ezért gondolom én azt, hogy ha az ember megfelelően tájékozódik (mert azért az jó dolog, hogy van rendelkezésre álló információ és nem a középkorban élünk), majd a saját gyereke igényeit és sajátosságait is figyelembe veszi, és ha hallgat a saját belső hangjára, akkor minden tőle telhetőt megtett. 

Akkor jó az, amit csinál. Akkor elég jó anya. 

 
Hozzászólások